„Nézd, ott egy béka! De aranyos..szeretem a levelit is meg a varangyosat is. Múltkor meg is simogattam egyet.” – hangzott egy kisfiú szájából. „Én természetvédő szeretnék lenni” – mondta egy kislány. A beszélgetés a Szent Imre plébánia Kaposszentbenedek felé tartó zarándokútján hangzott el.
A gyermekek talán ösztönösen érzik hogy teremtett világunk bizony védelemre, szeretetre, jó bánásmódra szorul. Plébániai zarádoklatunk témája a Teremtésvédelem volt, hiszen a téma egyre sürgetőbb kérdéseket vet fel: hogyan lehetne úgy élni, hogy mellettünk a természet, az élővilág, a vizek, a földek, a légkör is életben maradjanak. Hogyan tudnánk visszatalálni a természethez és jól együttélni vele.
Utunkon a teremtés hét napját dolgoztuk fel, így lett hat állomás útközben, a hetedik, a megpihenés napját pedig a Szent Benedek templom szentmiséjén elmélkedtük át János Atya prédikációjával.
A Teremtés könyvének első fejezetéhez kapcsolódva értékes elmélkedéseket, valamint a teremtett világunkért könyörgő és hálaadó imádságokat is hallhattunk.
A gyermekek sem maradtak játék nélkül az egyes állomásokon, így került sor égből pottyant tárgyak és hullócsillag gyűjtésre, de voltak égitestekkel és állatokkal kapcsolatos játékok is.
Esőkabátokra most sem volt szükségünk, naptejre és kalapokra annál inkább.
A természetet az ember rombolja, de helyreállítani, óvni is csak az ember tudja, ezért különösen fontos, hogy a teremtés ajándékainak megóvását szorgalmazva elsősorban az emberekért imádkozzunk. Legyen világosság minden ember szívében, elméjében, hogy akarjon magába nézni és lépéseket tenni azért, hogy egy szebb és tisztább világban élhessünk!
Hálát adunk Istenünk ezért a csodálatos napért, a közösségért, Tóth Robi és Kata szervezéséért, minden szolgálatért, János Atyáért, a kitartásért, a lábainkért amelyek bírták az utat, Balázs tanyáért, melynek tulajdonosai ismét szívélyesen fogadtak bennünket finomsággal, itallal, a szentmiséért, a Rangits család zenei szolgálatáért, a buszért, mely hazaszállított minket.
Hálát adunk, hogy ezen a kis zarándokúton testközelből szemlélhettük a természetet, élvezhettük az árnyat adó lombos fákat, a kis tavak csillogó vizét. Istenem, Te láttad és látod, hogy ez jó, add, hogy mi is mindig lássuk és eszerint éljünk!
Jakusovszki Dorina
