Plébánia mobil: +36-30/491-6780 titkar@gmail.com

Akolitusok

Az akolitus felavatása az oltár szolgálatára és az áldozópap, valamint a diakónus segítésére történik. Fő teendője, hogy az oltárt és a szent edényeket előkészítse, és ha szükséges, a híveket megáldoztassa, mint az Eucharisztia rendkívüli kiszolgáltatója.

(Római misekönyv általános rendelkezései, 98.)

Fotó: Kling Márk - Akolitus avatás 2018

Bohár Dániel vagyok, feleségemmel és kisfiammal élek együtt Kaposváron.

Gyerekkoromtól kezdve rendszeresen ministráltam, ez volt az első olyan szolgálat, amiben jól éreztem magam. 2018-ban lehetőségem volt részt venni az akolitus képzésen, melynek során tovább mélyíthettem tudásomat a lelkipásztori kisegítők munkájáról. Tudatosult bennem, hogy akolitusként sokat tehetek az egyházközségért. Szívesen áldoztatok, végzek temetési szertartást, vagy segítek abban, amiben szükséges.

Bármelyik szolgálatról legyen is szó, számomra mindegyik nagyon pozitív megerősítése hitünknek.

Dr. Rajnics Péter vagyok, 2000-óta élek Kaposváron. A Megyei Kórház Hematológiai osztályán dolgozom. Négy gyermekem van, feleségem szintén orvos.

2000-óta tartozunk a Szent Imre plébániához, jelenleg a képviselő-testület világi elnöke vagyok.2018 novemberében avatott akolitussá Püspök atya.

Szabó Barna vagyok. 1973-ban születtem Tatabányán. 1998-ban nősültem. 1999-ben szereztem orvosi diplomát. 2000 óta lakunk Kaposváron, 4 gyermekünk született. 2017-ig a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Belgyógyászati osztályán dolgoztam, jelenleg háziorvosként dolgozom.

Gyerekkorom óta szerettem ministrálni. Az oltár körüli szolgálat mellett jó baráti társaság is szerveződött a templomban. Felnőttként is megmaradt az istenszolgálat iránti vágy. Külön örömmel töltött el, amikor felkértek a szentmisén való áldoztatásra. Azért, hogy ezt a szolgálatot méltóképpen és arra érdemesen végezhessem jelentkeztem az akolitusképzésre.

Akolitusként már nem csak a szentáldozásban, de más egyházi szolgálatokban is lesz alkalmam segíteni, hiszen az aratni való sok a munkás pedig kevés.

Horváth András vagyok, 52 éves.  Feleségemmel 28 éve vagyunk együtt, 6 gyermekünk van. Az Országos Mentőszolgálatnál dolgozom, mentésirányító vagyok.

19 évvel ezelőtt Laci Atya megkért, hogy segítsek az áldoztatásban. Az óta folyamatosan szolgálok a Szent Imrében. Tavaly meghallottam, és jelentkeztem az akolitus képzőbe. Szívesen ministrálok és jól érzem magam a szentélyben.

Örülök ha segíthetek az oltár körül.

Lőrincz István (Sztyopa) vagyok, 43 éves, papírjaim szerint asztalos. 2005-ben hívtak meg egy Alpha kurzusra, így kerültem a Szent Imre-templomhoz, és közelebb a valláshoz.

Több kurzusban segédkeztem, majd elkezdtem járni katekumenátusra, elsőáldoztam, és egy évre rá bérmálkoztam. Aztán kimaradt 3-4 év, amikor nem voltam hitközelben, majd 2010 körül jött a felkérés, legyek a Szent Imre közösség gondnoka. Elvállaltam és újra templom közelébe kerültem. Munkáim mellett megismertem a közösséget, és próbáltam újra integrálódni a vallásomba, de nem nagyon ment. Udvardy Marci kollégámmal viszont eljártunk a kórházba igeliturgiát tartani (én vendégként), ami megtetszett.

Elkezdett körvonalazódni bennem, hogy máshogy nem tudok kapcsolódni az Egyházhoz, csak a feladatok révén. Nem vagyok egy erős imádkozós típus, ezért máshogyan nem tudom szolgálni Jézust, csak a két kezemmel. 2017-ben jött a hívás: Akolitus képzés lesz. Jelentkeztem, nem bántam meg.

Városunkban születtem, 1965. Húsvétján. Ennek az esztendőnek június 29. napjától vagyok a Szent Imre-templomtagja: itt keresztelt meg dr. Péteri Pál atya.

Elemi-és középiskolámat s a Tanítóképző Főiskola három esztendejét is Kaposváron végeztem. 1988-ban megnősültem, feleségem Pallos Kornélia, pedagógus – mint jómagam is. Huszonöt esztendős koromtól, immáron harmincadik tanéve tanítok magyar nyelv-és irodalmat a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Adél és Eszter lányunk Budapesten él, Eszter háziorvos, Adél egy média-és kommunikációs cég szervezője.

2018 őszén Varga László megyéspüspök lektorrá, majd akolitussá avatott. Megtisztelő, hogy abban a templomban szolgálhatom közösségemet s lehetek Tomanek Ferenc atya segítségére, ahol házasságot kötöttem és lányaimat Pázmány Lajos atya megkeresztelte.

Feleségemmel 17 éve vagyunk házasok, az Úr jóvoltából 7 gyermeket nevelhetünk. Vallásos családban nőttem fel, nagyszüleimmel minden vasárnap mentünk szentmisére.

A kilenc éves elsőáldozásom már az oltár mellett ért, hiszen az iskolás évekkel a ministrálást is megkezdtem. Átéltem káplán és plébános váltásokat, míg kis ministránsból lassan nagy ministráns és a pap “munkatársa” lettem. Az oltárszolgálat végigkísérte kamaszkoromat is, amikor nagyszüleimnek, papjaimnak sem volt könnyű dolguk velem. De az Úr megtartott és nem engedett el a szolgálatból. A huszonévesen történt megtérésem szélesítette a szolgálatok skáláját, de a ministránsruhát akkor sem akasztottam véglegesen szögre, akarom mondani vállfára. A felkérést az áldoztatásra örömmel vegyes aggodalommal fogadtam: méltó vagyok-e én az Ő testét kezembe fogni, Őt kiosztani másoknak? Úgy éreztem, az Úr még inkább magához akar vonzani e szolgálat által. S az Úr megmutatta magát a betegekben is az áldoztatás által. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy tudtam egyre inkább visszatérni az Úr asztalához.

Amikor hallottam a hirdetést az akolitus képzésről, megdobbant a szívem. Tudtam, ez egyfajta beteljesedése, megpecsételése a szolgálataimnak, és egy újabb fontos állomás a Felé vezető úton. S most itt állok “felavatott gyertyavívőként” várva, mely szőlőbe fúj tovább dolgozni a Szentlélek.  

Tóth Róbert vagyok. Agrármérnökként végeztem itt Kaposváron, de a gyökereim zalaiak. Munka mellett elvégeztem a Georgikonon a növényvédelmi szakmérnök szakot, és ezen a területen is dolgozom a közigazgatásban. Feleségem kaposvári születésű, kertészmérnök. 2010-ben házasodtunk össze a Szent Imre-templomban. Ehhez a templomhoz kötődünk, ide is járunk. Kaposváron élünk, négy gyermekünk van.   

Az áldoztatás gondolata körülbelül 3-4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Csodálattal figyeltem azokat, akik áldoztathattak, akik Krisztus testét nyújthatták az embereknek, de úgy éreztem, hogy áldoztatónak lenni több annál, hogy bemegyek a sekrestyébe és jelzem, hogy áldoztatni szeretnék. Úgy gondoltam, hogy erre az ember meghívást kap. És az egészet a Szentlélekre bíztam.

Ezt a meghívás 2018 elején érkezett meg akkor, amikor a hirdetésekben elhangzott, hogy lehet akolitus képzésre jelentkezni. Egyből éreztem, hogy ez az a jel, ami nekem szólt. Közben kiderült számomra, hogy az akolitus több, mint áldoztató. Több szolgálat van, amiben plébánosa, plébániája szolgálatára tud lenni. De ezzel együtt vállaltam a képzést és 2018 novemberében Varga László püspök atya 17 társammal együtt akolitussá avatott.

Először az avatási misén áldoztathattam és bevallom, rettenetesen izgultam. Azóta már sikerült néhány szentmisén Krisztus testét adnom az embereknek, ami mindig nagyon nagy örömmel tölt el.