Plébánia mobil: +36-30/491-6780 titkar@gmail.com

fire-heart-961194_960_720„Miért nem ég bennem a tűz, mely téged a halálba vitt fel? Miért nem lobog, lángol a tűz, hisz Jézus, Te énértem jöttél el! Csak vitt, egyre vitt Téged a szeretet a Golgotára, válladon a kereszt, hogy elvegyed minden bűnömet!”

Hol van a tűz belőlünk? Az a tűz, amely az apostolokat hajtotta. Az a tűz, amely eleinket a halálba is mosolyogva vitte. Vajon elveszhet-e a keresztények elhivatottsága?

A világ új evangelizációra vár. Évek óta új evangelizációról beszélünk, de tetteink nem nőttek még fel a feladathoz. Onnan kell indulnunk, ahol az apostolok indultak. Egy maroknyi csoport, melyet üldöznek és lenéznek, akik befogadnak szegényt és idegent, keleti irányból meghódítja a világot, meghódítja a nagy nyugatot. Lehet, hogy mi nem keletről indulunk? Dehogynem. Kelet-Európából. És Európát, ha meg tudnánk hódítani, ismét csodát vinnénk végbe.

Ha sikerül úgy a hódítás, hogy másokat is hódítóvá teszünk, miénk a világ. Miénk? Ha magunknak harcolunk, már veszítettünk is. Minden elért apró lépés Isten dicsőségé-re, a mi Urunk, Jézus Krisztus megtestesülésének, halálának és feltámadásának hittel való megosztásáról kell szólnia. Hol vagyunk itt mi? Alázatos szolgák között, akik elhiszik Jézus szavait; „annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.” (Lk 10,20)

„Miért nincsen bennem oly hit, mely egy szóval hegyeket mozdít el?
Miért nem vagyok teljesen Tiéd, hisz Jézus, Te énértem jöttél el!
Ott állt, fent állt a hegyen a kereszt. Megfeszítettek Téged, Szeretet,
hogy elvegyed minden bűnömet!”

Még mindig nem vagyunk képesek elhinni, hogy tényleg MINDEN bűnünket elvette? Nem akarjuk elfogadni, hogy mások bűnei is törölve lettek?

Ez akadályozza bennünk a hitet. Azt a hitet, ami valóságosan segíthet hegyeket mozgatni. Emberhalmokat. Olyan dombokat, amik a világ újraevangelizálásához szükségesek. Jézus! Ha énértem jöttél, kérlek, vigyél minket! Segíts, hogy veled menjünk! Fogd a kezünk! Mutasd az utat! Adj hitet! Segíts, hogy tudjunk úgy szeretni, hogy ez másoknak is vonzó legyen és maguknak akarják azt, ami nekünk van Tőled, Benned. Formáld szavainkat, amikor tanúságot teszünk Rólad! Menjünk, hogy beteljesedjék; „tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek ne-vére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20)

„Nézz le rám jó Uram, előtted állok koldusan!
Nem vagyok semmi sem, míg lángot nem csiholsz bennem.
Csak nézel, nézel rám a keresztről, üdvözítő vér folyik sebeidből.
Mindent felemésztő Lángod leheld rám! Küldd el Szentlelkedet!”

Nekem semmim sincs. Mindent kaptam, és talán minden kölcsön van nálam. Hogy éljek vele. A második vatikáni zsinat dokumentumaiban is az szerepel, hogy a karizmákat azért kaptuk, hogy használjunk vele az Egyházban / az Egyháznak. Nem azért, hogy véka alá rejtsük!

Nézz le ránk! Csiholj bennünk lángot! Küldd el Szentlelkedet, hogy megértsük, merre irányítasz, hogy tudjunk Vele szolgálni Neked! Az evangelizáció legfőbb résztvevői a Szentlélek és a megszólított. Én csak eszköz lehetek. Használj Uram eszközödként! Legyek a kezedben éles szerszám! Hadd dolgozhassunk szőlődben szőlőmetsző késként!

„Csak nézted, nézted a hűtlen világot! Gyógyírt csak Te adsz nékünk, Megváltónk.
Mindent felemésztő Lángod leheld ránk! Küldd el Szentlelkedet!”

Hűtlenek vagyunk. Hűtlenek az Igéhez, az igehirdetéshez… hűtlenek önmagunkhoz, a megváltott és a keresztségben Isten gyermekévé lett valónkhoz. Hűtlenek a haragunkkal, az előítéleteinkkel, mások megbélyegzésével, és azzal, hogy nem vesszük észre a ránk kérőn pillantókat. Nem szeretjük az ellenségeinket, de azokat sem, akik csak kicsit terhünkre vannak. Nem szeretjük a bevándorlókat, de a saját testvérünket sem eléggé.

Gyógyír nekünk a megváltás, gyógyír az üdvözítő vér, amely megtisztít és megszentel. Engedj minket szent Kereszted alá! Hullajts ránk véredből csak egy kis cseppet! Tisztíts meg minket! Küldd el Szentlelkedet, hogy éljen bennünk, éljen velünk! Tisztítsd meg füleinket, lelkünk füleit, hogy meghalljuk Szentlelked sugalmazását, hisz ma is szól hozzánk. Ma sem kell gondolkodnunk, hogy mit mondjunk, mert Jézus mondta; „megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok”. (Mt 10,19b) Ha velünk van Lelked, és mi is követjük, üldöztetésünk és lenézettségünk ellenére is, bátran kérhetünk tanítványaiddal; „Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.” (Csel 4,29-30)

 

Én ma elindulok Uram! Ha adsz mellém testvért, kettesével megyünk, ahogy Te küldted tanítványaidat. Hiszem, hogy mellém/mellénk állsz.

 

(Ismeretlen szerző – Vágyom hinni című dalszövege alapján)
UDVARDY MÁRTON, állandó diakónus