Mijo Barada tüzes tanítássorozata hatalmas tömeget vonzott templomunkba, ahol nem a helybeli hívek voltak többségben, hanem az ország különböző részeiről összesereglettek. Még Erdélyből is érkeztek fiatalok. A horvát misszionárius „Én vagyok az igazi szőlőtő és Atyám a szőlőműves” címmel rendezett búcsúi lelkigyakorlata lelkes tanúságtétel volt az élet és az öröm kultúrájáról, a bennünk élő, ám olykor csak parázsló tűzről, a megújulás lehetőségéről, s a reményről, amely soha nem hagy el bennünket, csak mi fordítunk oly gyakran hátat Istennek. Néhány vallomásból készítettünk egy összeállítást, hiszen lehetetlen visszaadni mindazt, amit ajándékként kaptunk tőle, s általa Istentől.
Az életszentség útján…
Egyszerűen kimondott súlyos igazságok, világos megítélése a dolgoknak a Szentlélek segítségével, de úgy, hogy közben ítélkezés nélkül, megértéssel fordul az ember felé, teljes elfogadással, anélkül, hogy kisebbítené, vagy eltussolná a benne lévő bűnt.
Nagyon erőteljesen tapasztaltam meg, hogy valóban lehetséges a mi számunkra is, hogy úgy szeressünk, ahogy Isten szeret minket. Mijo bemutatta, hogy a hétköznapi életszentség járható út, nem a kiváltságosoké, hanem azoké, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, és annyira vágyakoznak Isten után, hogy ezért mindent hajlandók odaadni. Ez a szentté válás útja, amit Mijo az egyedül normális útnak nevez.
Nem fél erőteljesen fogalmazni, és miközben megkülönböztet, világosan megnevezi a bűnöket, megmutatja a gonosz területeit az életünkben, gyakorlati segítséget ad, hogyan gyógyuljunk. Szelíden és alázatosan szolgál, betartva a határait, szorosan, nagy tisztelettel együttműködve az egyház felszentelt papjaival.
Nagyon sok hasznos gyakorlati útmutatást adott a szentgyónásról. Új hangsúlyt kaptak tanításában a szentségek, a szentelmények. Felhívta a figyelmet az áldás, és a megáldott dolgok erejére. Szemléletes példával mutatta be, hogyan kötöznek meg a bűnök bennünket, és akadályozzák meg, hogy Jézushoz menjünk.
Sok tanítást kaptunk az imáról – ami Mijo szavaival – ugyanaz a léleknek, mint a lélegzet a testnek. Tanúságtételeiben megragadott kitartása és hűsége az imában, és nagyon megerősítő volt, ahogy Isten válaszolt ezekre az imákra Nagy ajándék volt a meditatív rózsa- füzér, és közelebb hozta számomra a tisztítótűzben szenvedőket. Köszönöm az Úrnak, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton.
DR. MOLNÁR ÁGNES
A hit három lépése
Mijo Isten dicsőségének tanúja. Tanúságait olyan egyszerűen, humorosan és hitelesen adta át, elhittem, hogy Isten az én életemben is mindenható. Sokat jelent számomra a hit három lépése, amiről tanított, azóta a minden-napjaimban tudok gyakorolni.
- Elfogadom a helyzetet.
- Hálát adok minden körülményért.
- Kérem Istent, hogy dicsőüljön meg ebben a helyzetben.
PAP JÓZSEFNÉ
Kisgyerek esernyővel
Számomra nagyon megragadó volt Mijoból:
– ahogy a keresztségben kapott istengyermekség kiteljesedett az egész életében Jézus Krisztus által
– a gyermeki bizalom Istenben, a feltétel nélküli bizalom, azt hiszem, ez az, amit az arcáról is le lehetett olvasni
– az a történet jutott eszembe, ami-kor a nagy szárazságban kimentek az emberek a mezőre imádkozni esőért és csak egyetlen kisgyerek vitt esernyőt. Őt biztosan Mijonak hívták.
KOCSISNÉ NÉMETH ZSUZSANNA
Ilyennek láttam Mijot
Mijo a hit embere, mert olyankor ültetett fákat, amikor mások kivágták.
A remény embere, mert több gyermeke is meghalhatott volna, s a felesége is tönkremehetett volna, ha nem tart ki az imában.
A szeretet embere, mert közelről egészen olyan az arca, mint egy mosolygós gyermeké, s ezt nem lehet tettetni.
Próféta, aki itt és most közvetíti Isten szavát, s úgy tanít, mint akinek hatalma van.
Nagy imaharcos, aki erős fegyverzettel nekimegy az ellenség támaszpontjainak (voltam vele vasárnap néhány kritikus helyen a városban). Ezt folytatni kellene. A karizmák hiteles használója és buzdít arra, hogy mi is használjuk azokat. Számomra ő követhető példa, mert a szentek kissé nagyok és távoliak, de őt láttuk.
OZSVÁTH GYÖRGY
Menyegzős ruha tisztítószolgálattal
Még mielőtt Mijo megérkezett volna a lelki gyakorlatra, már tudtuk, hogy ő hitből élő ember. De minden várakozásunkat felülmúlta az egyszerűsége, természetessége és szívet melengető jósága. Isten tanújának lenni a legszebb dolog – vallotta, és be is bizonyította tanúságtételeivel. Két dolgot emelek ki a sok jóból: a menyegzős ruhát és a tisztító szolgálatát. Saját menyegzős ruhájának a története az erős hitű ember Istenre hagyatkozásának a gyönyörű története. A feleség-választás humorral teli eseményei, vagy akár a fiai születését megelőző és kísérő szenvedés azt példázták, hogy Istennel valóban minden lehetséges. A több évig tartó állhatatos imádság és bizalom gyümölcsei Isten hatalmas csodái voltak.
A lelkigyakorlat résztvevőinek pedig segítséget adott a saját menyegzős ruhák tisztára mosásában. A nagyon súlyos bűnök taglalásakor azt mondta, hogy inkább most ijedjünk meg, mint a halálunk óráján. Talán a mi gyónáshoz szokott templomunkban sem fordult még elő, hogy hosszú listákkal a kezünkben ilyen sokan vártunk volna arra, hogy az eddig fel nem ismert vagy meg nem gyónt bűneinket letegyük Isten irgalmas szeretetébe. Milyen nagy ünnep lehetett a mennyben,ennyi megtérő bűnös láttán! Köszönjük, Mijo!
MÉHESFALVI JÓZSEFNÉ
Buliban az angyalokkal
Ez volt a legjobb lelki wellness a számomra, ami észrevehetően kisugárzott a családomra is. Jövőre már ők is el szeretnének jönni Mijo lelkigyakorlatára.
Eddig jól (?) aludtam éjszaka, most állandóan bulizni akarok az angyalokkal. Nagylányom megjegyezte: „anya, úgy látom, hogy most semmi nem tud kibillenteni téged ebből a nyugalomból!” Fiammal csak neten keresztül értekeztem, néhány mondat után ezt írta: „látom, nagyon jó volt a lelkigyakorlat, látszik rajtad!” Templomi ismerősök ezt mondták a lelkigyakorlat végén, miközben férjemmel álldogáltunk a padsorok közt: „úgy ragyogtok, mintha most lett volna az esküvőtök!” Pedig annak már huszonnégy éve. Isten szeretete túlragyog rajtunk, megmelengeti azoknak a szívét is, akiket szeretünk.
SZIGETI KATI
Sokan indultak a gyóntatószék felé
Varga Laci atya már a lelkigyakorlaton bejelentette, hogy Mijo Baradával 2017. november 3-4-5-én ismét találkozhatunk. Kaposváron, ugyanis meghívta a jövő évi búcsúi lelkigyakorlatra. Arról kérdeztük a Szent Imre-templom plébánosát, mi motiválta e döntésében.
– Találkozásunk első pillanatában mindketten azt éltük meg, ugyanaz a Lélek dolgozik bennünk – felelte Laci atya. – Amikor hallgattam tanításait, nagy örömmel töltött el tisztasága, gyermeki bizalma és az Istenre való feltétel nélküli ráhagyatkozása. Ami leginkább megérintett, az a hit három lépésének gyakorlattá tétele, valamint az, hogy nagyon közel hozta a rózsafüzért, annak elmélkedő imádkozást. Mijo úgy volt előtérben, hogy háttérben tudott maradni.
Tanítását az hitelesítette leginkább, hogy a gyónni vágyók sokan azonnal elindultak a gyóntatószék felé. Mindenki törekedett az őszinte, mély szentgyónás elvégzésére, ami engem, mint gyóntatópapot erősen megérintett. Most hatan gyóntattunk, de nem győztük; jövőre még több pappal kell készülni a gyóntatások miatt. Azóta is folyamatosan jönnek a hívek, és elmondják: Mijo tanítása miatt szeretnének megszabadulni terheiktől.
Mijo utolsó tanítása végén, belső indíttatást éreztem arra, hogy meghívjam jövőre. Kikerestem a dátumot: november 3-4-5, s megkérdeztem tőle, itt van-e a naptára. Ő csak annyit válaszolt: 2017. november 3-4-5-re neki már be van írva a kaposvári lelkigyakorlat. A szervezők közül senki nem kérte meg erre. Csak a Szentlélek.
L.S.
Megölelni…
Olyan volt ez a lelkigyakorlat, mint egy nagy ölelés. Nemcsak lélekben éreztem ezt, hanem fizikálisan is, hiszen többször is megszólíttattunk, hogy mit tegyünk a mellettünk ülővel. (A társtalan fiatalokat többször is figyelmez-tette Mijo, hogy jó helyet válasszanak maguknak; térképezzék fel, ki mellé szeretnének letelepedni. Tanúságtételéből pedig az is kiderült, merjenek bátran részletes személyleírást adni Istennek, milyen párra vágynak. Úgy, ahogy ő is tette egykoron, és nem csalatkozott, mert Isten – igaz, Mijo kitartó imájának és karakteres elszántságának köszönhetően – a kért paramétereknek megfelelő lányt vezetett elé.)
Az egyik plébános az oltárnál azt mondta: Náluk az a szokás, hogy a hívek megölelik plébánosukat. Ő ezt helyettünk is megtette, és odament Laci atyához, hogy megölelje. Az ölelés pedig folytatódott. A padokban és a liturgikus térben egyaránt. Laci atya is többször meglapogatta Mijo és segítőinek hátát, és viszont. Mert nagy volt az öröm, az örömük, de nemcsak nekik, hanem nekünk is.
A lelkigyakorlat során sok házi feladatot kaptunk. Egyik közülük az ölelés.
LŐRINCZ SÁNDOR
A kulisszák mögül
Számomra a Mijo Baradával töltött három nap egy csöpp mennyország volt.
A lelkigyakorlat éppúgy, mint a kulisszák mögötti szolgálat. Vasárnap délelőtt a teammel elmentünk a város különböző pontjaira imádkozni Kaposvárért. Hatalmas élmény volt megtapasztalni személyesen mindazt, amit eddig olvastam a területek szabadításáról. Úgy fogalmaznék, hogy lehet egy szemétdombot „rekultiválni”, lefedni termőfölddel és beparkosítani, a szemét ott marad és „dolgozik”. Ugyanígy a magyarságot, a kaposváriakat ért sebek és az általuk elkövetett bűnök addig tudnak hatni ránk, amíg nem kezdünk el ezért tudatosan imádkozni, engesztelni. A kulcsszó a kiengesztelődés.
Igaz, hogy csak öt helyszínt tudtunk felkeresni (a másodiktól már zuhogó esőben), de így is rengeteg imaszándékot kaptunk Mijon keresztül az Úrtól. Engem megerősített abban, hogy amit 2012-ben Imahálóként elkezdtünk, azt még tudatosabban folytatni kell!
JOBBÁGY ZSUZSANNA
