Ferenc pápa: Nem a válás, hanem az egységben élő család az eszmény!

Augusztus 29-én délelőtt a Szentatya a hétvégi írországi útjára tekintett vissza a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás keretében. Kiemelte, hogy bátran kell harcolni a visszaélések ellen, és imádkoznunk kell becsületes, szent papokért. Ferenc pápa beszédét teljes egészében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A múlt hétvégén Írországba utaztam, hogy részt vegyek a családok világtalálkozóján: biztosan láttátok a tévében. Elsősorban azért mentem, hogy jelenlétemmel megerősítsem a keresztény családokat hivatásukban és küldetésükben. A Dublinban egybegyűlt sok ezer család – házaspárok, nagyszülők, gyermekek – nyelvük, kultúrájuk és tapasztalataik sokszínűségével beszédes jele volt Istennek az emberiség egész családjáról szőtt álma szépségének. Mi pedig tudjuk: Isten álma az egység, az összhang és a béke, a családokban és a világban, ami annak a hűségnek, megbocsátásnak és kiengesztelésnek a gyümölcse, amelyet Krisztusban ajándékozott nekünk. Ő arra hívja a családokat, hogy vegyenek részt ebben az álomban, és olyan otthont készítsenek ebből a világból, amelyben senki sincs egyedül, senki sem érzi magát elutasítottnak, senki sem érzi magát kirekesztettnek. Jól gondoljátok meg ezt: Istennek az az akarata, hogy senki se legyen egyedül, senki se legyen elutasított, senki se legyen kirekesztett. Épp ezért nagyon jó volt ennek a világtalálkozónak a mottója: „A család evangéliuma, öröm a világnak.”

Hálás vagyok Írország államfőjének, miniszterelnökének, az állami, civil és vallási vezetőknek, mindenkinek, aki – bármilyen szinten – segítette a találkozó eseményeinek előkészítését és lebonyolítását. Nagyon köszönöm a püspököknek is, akik szintén sokat dolgoztak. Amikor az állami vezetőkhöz beszéltem, a dublini várban, hangsúlyoztam, hogy az Egyház családokból álló család, és hogy mint test támogatja ezeket a testvéri és szolidáris társadalom fejlődése számára nélkülözhetetlen sejteket.

Hetvenezer résztvevő vett részt a dublini Croke Park stadionban megrendezett Családok Világtalálkozóján

Igazi „fénypontjai” voltak ezeknek a napoknak a különféle életkorú házaspárok tanúságtételei a házastársi szeretetről. Történeteik emlékeztettek bennünket arra, hogy a házastársi szeretet isten különleges ajándéka, melyet mindennap ápolni kell az otthoni egyházban, a „családegyházban”. Mekkora szüksége van a világnak a szeretet forradalmára, a gyengédség forradalmára, mely megment minket az ideiglenesség mai kultúrájától! Ez a forradalom a család szívében kezdődik.

A dublini Szűz Mária-székesegyházban az Egyházban elkötelezetten dolgozó házaspárokkal, számos ifjú házassal és sok kisgyermekkel találkoztam. Azután olyan családokkal találkoztam, akiknek különös kihívásokkal és nehézségekkel kell szembenézniük. A kapucinus testvéreknek köszönhetően, akik mindig közel vannak a néphez, és a tágabb egyházi családnak köszönhetően ezek a családok szolidaritást és támogatást kapnak, ami a szeretet gyümölcse.

Látogatásom csúcspontja a nagy együttünneplés volt a családokkal, szombat este, a dublini stadionban, azt követően pedig a vasárnapi mise a Phoenix Parkban. Az esti ünnepen mélyen megrendítő tanúságtételeket hallgattunk meg: a háború miatt sokat szenvedett családoktól, a megbocsátás által megújult családoktól, olyan családoktól, amelyeket a szeretet mentett meg a függőségek csapdájából, olyan családoktól, amelyek megtanulták helyesen használni mobiltelefonjukat és tabletjüket, és megtanultak elsőbbséget adni az együtt töltött időnek. Az is előkerült, hogy milyen fontos a nemzedékek közötti kommunikáció, valamint az a sajátos szerep, amelyet a nagyszülők betölthetnek a családi kötelékek megszilárdításával és a hit kincsének átadásával. Manapság – nehéz kimondani, de úgy tűnik, hogy – a nagyszülők zavaró tényezők. A mai kultúrában, amikor mindent kidobnak, a nagyszülőket is „kidobják”, őket is eltávolítják. Csakhogy a nagyszülők jelentik a bölcsességet, ők jelentik a nép emlékezetét, a családok emlékezetét! A nagyszülőknek át kell adniuk unokáiknak azt, amire emlékeznek. A fiataloknak és a gyermekeknek pedig beszélgetniük kell nagyszüleikkel, hogy előre tudják vinni a történelmet. Kérlek benneteket: ne dobjátok ki a nagyszülőket! Legyenek közel gyermekeitekhez, az unokákhoz!

Vasárnap délelőtt elzarándokoltam az ír nép számára oly kedves knocki Mária-kegyhelyre. Ott, abban a kápolnában, amely Szűz Mária megjelenésének helyén épült, az ő anyai közbenjárásába ajánlottam az összes családot, kivált Írország családjait. Mivel utazásomnak nem volt része, hogy Észak-Írországot is meglátogassam, szívélyes üdvözletet intéztem az ottani lakossághoz, és bátorítottam a kiengesztelődés, a megbékélés, a barátság és az ökumenikus együttműködés folyamatát.

Félmillió ember vett részt a dublini Phoenix Parkban tartott záró szentmisén

E látogatásomnak Írországba, a nagy örömön túl, fel kellett vállalnia azoknak a szenvedéseknek a fájdalmát és keserűségét is, amelyeket különféle visszaélések okoztak abban az országban, az Egyház tagjainak részéről is, valamint az a tény okozott, hogy az egyházi vezetők a múltban nem mindig tudtak megfelelőképpen szembenézni ezekkel a bűntettekkel. Mély benyomást tett rám a találkozó néhány olyan emberrel – nyolcan voltak –, akik visszaélés áldozatai voltak, és több ízben bocsánatot kértem az Úrtól ezekért a bűnökért, az okozott botrányért és elárultságérzésért. Az ír püspökök komoly megtisztulási és visszaélést elszenvedettekkel való kiengesztelődési folyamatba kezdtek, továbbá az állami hatóságok segítségével szigorú rendelkezéseket hoztak a fiatalok biztonságának garantálására. Azután, amikor a püspökökkel találkoztam, bátorítottam őket azon igyekezetükben, hogy becsületesen és bátran jóvátegyék a múltban elkövetett bukásokat, bízva az Úr ígéreteiben, és számítva az ír nép mély hitére, és így elindítsák az Írországban élő Egyház megújulásának időszakát. Írországban van hit, vannak hívő emberek: mélyen gyökerező hit. De tudjátok, milyen a helyzet? Kevés a papi hivatás. Miként lehetséges, hogy ez a hit nem ébreszt hivatásokat? Ezek miatt a problémák, a botrányok és sok más dolog miatt… Imádkozzunk, hogy az Úr küldjön szent papokat Írországba, ébresszen ott új hivatásokat! Imádkozzunk most közösen, mondjunk el egy üdvözlégyet a knocki Szűzanyának! [Elmondják az üdvözlégyet.] Úr Jézus, küldj szent papokat!

Kedves testvéreim, a családok világtalálkozója Dublinban egy megerősítő, prófétai tapasztalat volt sok-sok család részére, akik elkötelezetten haladnak a házasság és a családos élet evangéliumi útján; tanítványi és misszionárius családok részére, akik a jóság, a szentség, az igazságosság és a béke kovászaiként élnek. Mi sokszor megfeledkezünk arról a sok házaspárról – nagyon sokan vannak! –, akik elkötelezetten dolgoznak családjukért, hűségesen nevelik gyermekeiket, és bocsánatot kérnek egymástól, amikor nehézségeik támadnak. Megfeledkezünk róluk, mert manapság az újságokban, a napilapokban így szokás beszélni: „Ez a férfi elvált attól a nőtől, az a nő pedig attól a férfitól… Amazok pedig szétköltöztek…” Kérem szépen, ez csúnya dolog! Én mindenkit tisztelek, tisztelnünk kell az embereket, de az az igazság, hogy az eszmény nem a válás, az eszmény nem a széköltözés, az eszmény nem a család tönkretétele. Az eszmény az egységben élő család! Erre kell törekedni, ez az eszmény!

A családok következő világtalálkozója Rómában lesz, 2021-ben. Ajánljuk az összes családot a szent családnak, Jézusnak, Máriának és Józsefnek az oltalmába, hogy otthonaikban, egyházközségeikben és közösségeikben valóban „öröm a világnak” lehessenek.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Forrás: Magyar Kurír