Ferenc pápa: Emeljük fel szívünket, ne telefonjainkat! (Cikk, a Magyar Kurír oldaláról)

November 8-án a Szentatya új katekézissorozatot kezdett a szerda délelőtti általános kihallgatás keretében: a szentmiséről tartja elmélkedéseit, hogy jobban megértsük és átéljük az Eucharisztia szertartását, és így a mise valóban segítsen minket közelebb kerülni Istenhez.

Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma új katekézissorozatot kezdünk, mely az Egyház „szívére”, vagyis az eucharisztiára irányítja figyelmünket. Számunkra, keresztények számára alapvető fontosságú, hogy jól megértsük a szentmise értékét és jelentését, hogy mind teljesebben megélhessük kapcsolatunkat Istennel.

Nem felejthetjük el, milyen sok keresztény volt az egész világon az elmúlt kétezer évben, akik a halálig is kitartottak, csakhogy megvédjék az eucharisztiát, és milyen sokan vannak ma is, akik életüket kockáztatják azért, hogy részt vehessenek a vasárnapi misén. 304-ben, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején egy észak-afrikai keresztény csoportot rajtakaptak, hogy misét mutat be egy házban, és börtönbe zárták. Amikor a római helytartó kihallgatta őket, megkérdezte, miért csinálták, amikor tudták jól, hogy szigorúan tilos. Ők azt válaszolták: „Vasárnap nélkül nem élhetünk”. Ezzel azt akarták mondani: ha nem ünnepelhetjük az eucharisztiát, akkor nem tudnánk élni, akkor keresztény életünk elhalna.

Jézus ugyanis azt mondta tanítványainak: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,53–54).

Azokat az észak-afrikai keresztényeket megölték, mert misét mutattak be. Arról tettek tanúságot, hogy le lehet mondani a földi életről az Oltáriszentségért, mert az ad nekünk örök életet, az tesz részesévé minket Krisztus halálon aratott győzelmének. Az ő tanúságtételük kérdőre von mindnyájunkat, és választ vár arra a kérdésre, mit jelent számunkra részt venni a szentmiseáldozaton, mit jelent az Úr asztalához járulni. Vajon azt a forrást keressük, amely „élő vizet buzog” az örök életre?; amely életünket a dicséret és a hálaadás lelki áldozatává teszi?; és amely egy testté tesz minket Krisztussal? Ez a szent eucharisztia legmélyebb értelme – maga az eucharisztia szó „hálaadást” jelent –: hálaadás az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek, aki bevon és átalakít minket az ő szeretetközösségében.

A következő katekézisekben szeretnék választ adni az Oltáriszentséggel és a misével kapcsolatos néhány fontos kérdésre, hogy újra felfedezzük – vagy felfedezzük –, hogyan ragyog át a hit eme misztériumán keresztül Isten szeretete.

A II. vatikáni zsinatot az a vágy vezette erősen, hogy a keresztényeket a hit nagyságának és a Krisztussal való találkozás szépségének megértésére vezesse. E cél érdekében mindenekelőtt a liturgia megfelelő megújítására volt szükség, a Szentlélek vezetésével, hiszen az Egyház folyamatosan a liturgiából él, és neki köszönhetően újul meg.

Az egyik központi téma, amelyet a zsinati atyák hangsúlyoztak, a hívők liturgikus képzése volt, mely elengedhetetlen az igazi megújuláshoz. Éppen a ma kezdődő katekézissorozatnak is ez a célja: növekedni annak a nagy ajándéknak a megismerésében, amelyet Isten az eucharisztiában nekünk adott.

Az eucharisztia egy csodálatos esemény, amelyben Jézus Krisztus, a mi életünk jelenvalóvá teszi magát. A misén való részvétel azt jelenti, hogy „újra átéljük az Úr kínszenvedését és megváltó halálát. Teofánia történik: az Úr jelenvalóvá teszi magát az oltáron, hogy odaadja magát az Atyának a világ üdvösségéért” (Homília a szentmisén, Szent Márta-ház, 2014. február 10.). Az Úr ott van velünk, jelen van! Sokszor előfordul, hogy mi csak odamegyünk, nézelődünk, csevegünk egymást között, miközben a pap misézik, és elfelejtjük, hogy mi ott vagyunk az Úr közelében. Az Úr van ott! Ha ma idejönne a köztársasági elnök, vagy egy másik fontos személy a világban, biztos, hogy mindannyian ott tolonganánk a közelében, szeretnénk üdvözölni. De gondolj csak bele: amikor misére mész, ott az Úr van! Te pedig szétszórt vagy! Az Úr van ott! Tudatosítanunk kell ezt! „De Atyám, a misék unalmasak!” „Mit mondasz, az Úr unalmas?” „Nem, nem, a mise nem, hanem a papok!” „Igazad van, a papok térjenek meg, de figyelj arra, hogy az Úr van ott!” Értetitek? Ne felejtsétek el!

Most pedig próbáljunk meg feltenni néhány egyszerű kérdést magunknak. Például: miért vetünk keresztet és miért végzünk bűnbánatot a mise elején? Itt ismét szeretnék egy kitérőt tenni. Megfigyeltétek már, hogyan vetnek keresztet a gyerekek? Azt se tudod, mit csinálnak, keresztet vetnek, vagy valamit magukra rajzolnak. Így, össze-vissza csinálják [mutatja]. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy szépen vessenek keresztet. Így kezdjük a misét, így kezdjük az életet, így kezdjük a napot. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy az Úr keresztje váltott meg minket. Nézzétek a gyerekeket, és tanítsátok meg őket, hogy szépen vessenek keresztet! Azután jönnek az olvasmányok a misében; miért vannak ott? Miért olvasunk vasárnap három olvasmányt, a többi napokon meg kettőt? Mi a szerepük, mit jelent az olvasmány a misében? Miért olvassuk őket, mi a céljuk? Vagy: a szertartást vezető pap miért mondja azt egy bizonyos ponton, hogy „Emeljük fel szívünket!”? Nem azt mondja: „Emeljük fel telefonjainkat, és készítsünk fotót!” Nem, az rossz szokás! Megvallom nektek, nagy szomorúsággal tölt el, amikor itt, a téren vagy a bazilikában misézem, és sok felemelt telefont látok, de nemcsak hívők fényképeznek, hanem papok is, püspökök is. De hát kérem szépen! A mise nem egy látványosság, hanem azért megyünk misére, hogy találkozzunk az Úr kínszenvedésével és feltámadásával. Ezért mondja azt a pap: „Emeljük fel szívünket!” Mi ennek a jelentése? Ne felejtsétek el: semmi telefon!

Nagyon fontos a visszatérés az alapokhoz, annak újrafelfedezése, ami lényeges, azon keresztül, amit érintünk és látunk a szentségekben való részesedés során. Szent Tamás apostol kérése (vö. Jn 20,25) – hogy láthassa és megérinthesse Jézus testén a szögek helyét – azt a vágyat fejezi ki, hogy valakiképpen „megérinthesse” Istent, hogy hihessen neki. Amit Szent Tamás kér az Úrtól, az, amire mindannyiunknak szüksége van: látni őt, megérinteni őt, hogy felismerhessük. A szentségek ennek az emberi szükségletnek felelnek meg. A szentségek – és különösen az eucharisztia ünneplése – Isten szeretetének jelei, kiváltságos utak a vele való találkozáshoz.

Így e katekéziseken keresztül, melyeket ma kezdünk, szeretném veletek együtt újra felfedezni azt a szépséget, amely ott rejtőzik az eucharisztia ünneplésében, és amely, miután feltárult, mindnyájunk életének teljes értelmet ad. Szűz Mária kísérjen minket ezen az új útszakaszon! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Forrás: Magyar Kurír
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-emeljuk-fel-szivunket-ne-telefonjainkat